Mikor olvastál utoljára verset az oktatási rendszeren kívül? Talán még soha.Merem ezt állítani, mert a költők becses művei alig fogynak a könyvesboltokban. Olyan, mintha verset olvasni csak a bölcsészek különcsége lenne. Azoké, akik nem néznek tévét és nem olvasnak pletykalapokat.
Pedig egy vers nagyon kifejező tud lenni. Igaz, költője lelki állapotát tükrözi hol hűen, hol mélyen elrejtve a sorok közé, de ezek az érzelmek univerzálisak. Nem csak TE, kedves olvasó érzel fájdalmat, örömöt, szerelmet, elutasítást, félelmet, s még megannyi mást. Ez azért jó hír, mert ha nem tartozol a tollforgató mesterek körébe, akkor is meglepheted a szerelmedet egy kifejező verssel.
Bárhogy bánsz a szavakkal, vedd a fáradtságot, és írj egy szerelmes verset a kedvesednek. Nem csak Petőfi, Ady, Radnóti és Tóth Árpád kiváltsága ez. Engedd szabadon a fantáziádat és alkoss valamit a szíved mélyéről. Ki tudja? Talán megleled magadban a költőt, s eztán mindent verseben mondasz el.
Eztán már nem kell más, csak egy váratlan pillanat. Egy parkban, vagy otthon; hazafelé séta közben, vagy éppen a buszon, ahogy jól esik. Bátran legyél teátrális, de ha kerülni akarod a feltűnést, akár levélben is elküldheted. Átcsúsztatva a pad alatt, vagy szép köntösbe bújtatva postai út, bárhogy is, csak a címzetthez eljusson!
Bon VoLove!
